MinSeo's story

Sziasztok, kedves Olvasók!

Örülök,hogy ide tévedtetek és elolvassátok ezt a  OneShot-ot. Remélem elnyeri majd tetszéseteket.

Üdvözlettel, Fruszi ^-^

Egy lány, ki érzéseit mélyen elfojtotta. Egy fiú, aki szintén ezt tette, majd egy pillanatba rájött mit vesztett, amikor mindent felrúgott egy furcsa érzés miatt.

Vajon sikerül megbirkóznia az érzéseivel, és szint tud vallani??!!

MinSeo

MinSeo és Jiho már szinte óvodás koruk óta legjobb barátok voltak. Még akkor kezdődött minden mikor, mini csoportban MinSeo-nak  nagyon sok fajta színes ceruzája volt, amit hőn szeretett apukájától kapott. A fiúnak nem voltak olyan szép színei, mint a lánynak és a színezője nem is lett olyan szép színes. A következő alkalommal, amikor színezniük kellett a fiú odament, a lányhoz, és kért kölcsön pár színes ceruzát, hogy az anyukájának készülő rajzot még színesebben tudja elkészíteni. MinSeo örömmel segített Jiho-nak és innentől kezdve, elválaszthatatlan legjobb barátok lettek. Egészen...

MinSeo mindig félénkebb volt és nem állt ki a  maga igaza mellett, Jiho szinte teljes

Jiho

ellentéte volt a lányak, sokszor került összetűzésbe másokkal, de általában verekedés nélkül megúszta, na jó nem sokszor jött neki ez össze. Mindig ott voltak egymásnak, rengetegen irigyelték az ő  barátágukat. Ám volt egy pillanat az életükbe, amikor odaveszett minden. Kezdtek felnőni és Jiho-t  beszippantotta a népszerűség mámora, MinSeo azonban nem akart a fiúval tartani ezen az utazáson, így kissé megromlott a kapcsolatuk. Ennek oka az volt, hogy a népszerűek nem engedték Jiho-nak, hogy egy szürke kisegérrel barátkozzon, mert az nem tenne jót a fiú hírnevének. Azért természetesen napi szinten beszéltek egymással szigorúan iskola után hat pecsétes titokként. A lányt nem igazán zavarta ez eleinte, de sajnos a társaság hatására már egy idő után annyit se beszéltek, mint amennyit eddig. Nem mentek el gördeszkázni, és nem töltötték együtt a hétvégéjüket, mert a fiú folyton ostoba kifogásokkal rázta le a lányt. Időközben Jiho-nak  lett egy csodaszép, ámbár nem az eszéről híres barátnője, akit nem igazán kedvelt a fiú családja sem. MinSeo azonban szó nélkül tűrte,hogy a fiú, akire eddig mindig számíthatott és ott volt mellette egyik pillanatról a másikra eltűnt.

MinSeo pov 

-MinSeo, hol jársz?- legyezett előttem a barátnőm az osztályteremben a második óra után - Már megint őket bámultad.

-Nem tehet róla - mondtam lehajtott fejjel.

-Mondd meg neki, hogy szereted-mondta teljesen nyugodtan.

-Jó de mégis mikor...... Héé én nem is- csattantam fel mire az osztály felém fordult még Jiho is, és mintha megejtett volna egy fél mosolyt, végül visszafordult a barátnője felé, aki nem foglalkozva semmivel és senkivel ledugta a nyelvét a torkában.

-Sokkal szebb vagy-mondta Amber, majd leült a helyére mivel becsöngettek.

Amber

Oops a bemutatkozásom elmaradt, MinSeo vagyok 17 éves és a szüleimmel élek egy aranyos kis családi házban  nem messze az iskolától. A kapcsolatom a szüleimmel szinte mesébe illő, sose veszekszünk, és ha lehet, mindig leülünk beszélgetni, tudjuk ha a másiknak gondja van, és ,hogy  hogyan segítsünk neki. A drága barátnőmet, aki tudja titkolt érzéseimet, ~Pedig nem mondtam el neki.~Amber-nek hívják, amerikai édesapja van, aki mindent meg ad neki és nagyon jó kapcsolatot ápolnak, de a lány mégis az édesanyjával él, akivel szintén remekül kijön. A mai nap is teljesen átlagosnak ígérkezik. Jiho, vagyis már a másik, akarom mondani 'menő' nevén Zico, szóval ma se foglalkozik velem, pedig mi ketten mindent megéltünk már. A barátságunk odaveszett, és már rám se hederít. Sajnálom ezt az egészet, de nagyon remélem, egyszer benő a feje lágya. Ha ez neki jó, és abban a társaságban szeretne, lenni akkor legyen, megakadályozni úgy sem tudom. Biztos sokan kérdezitek most, hogy én egyáltalán a barátságon kívül táplálok-e iránta érzéseket. A válaszom: igen. Ő már szinte a testvérem, még ha már egy ideje nem is beszélünk egymással.

Már megint sokat beszélek róla. Szóval a mai tanítási nap is eltelt és két darab ötössel lettem gazdagabb. Miután kicsengettek az utolsó óráról, Amberrel elindultunk hazafelé. Ő a jobb oldali szomszédom, míg Jiho a bal oldali. Amberék csak pár éve költöztek ide egy panelházból, mivel megszülettek a kis tesói. Gyönyörűszép lány ikerpár és látszik rajtuk, hogy elválaszthatatlanok és eszméletlenül hasonlítanak a barátnőm nevelőapjára. Lassan lépdeltünk az utcán amikor, megszólított minket valaki:

-Hazafelé mentek?- kérdezte a rég elveszett barátom.

-Közöd- feleltem mogorván.

-Na prücsök ne legyél már ilyen-karolta át a vállam.

Régen hívott már így, nem tudom mire fel ez a nagy változás.

-Szerintem meg neked nincs jogod ehhez-mutattam a vállamon tartott karjára -Szóval ha megbocsátasz- fordultam el tőle.

-Nekem lenne egy kérdésem-fordult hozzá Amber

-Mégpedig?-húzta fel a szemöldökét a fiú.

-Miért is cserélted le MinSeo-t arra a libára? 

-Én nem cseréltem le senkit senkire, Prücsök sosem volt a barátnőm-nézett rá majd a perifériából rám sandított.

-Ő volt a legjobb barátod és most már nem is foglalkozol vele, tudod milyen rosszul esik neki? 

-Amber... hagyd- mondtam neki és megfordulva, megint a menetirányba elindultam hazafelé, a barátnőm gyorsan utolért. Jiho-t nem hozta magával, talán elgondolkozik a dolgokon és minden olyan lesz mint régen?!.

-Ne haragudj- hajtotta le fejét a barátnőm- Nem akartam belekeveredni, csak rossz nézni mit tett veled.

-Nem kell vele foglalkozni-mondtam ~Még szép, hogy kell.~

Ezután az utunk csendben telt és Jiho már nem jött utánunk, amikor hazaértem, anya már otthon volt és csinálta az ebédet.

-Szia, milyen volt a suli?-kérdezte amint beértem a konyhába.

-Uncsi, Jiho ma akart velem beszélni, de elküldtem, nem értem, hogy évek után miért akar velem társalogni eddig le se szart

- Kisasszony nem beszélünk csúnyán-szólt rám anya.

Megebédeltem, tanultam és végül csak feküdtem az ágyamba, ennyi volt a délutánom. Este fürdés után gondoltam felnézek facebook-ra hátha történt valami érdekes. Nem vagyok, híve ennek az osszunk meg mindent és lájkolgassuk ami van, én általában csak csendes megfigyelője vagyok a dolgoknak.  Megnéztem azt a videót, amit Amber küldött, és már épp jelentkeztem volna ki amikor kaptam

Minhyuk

egy üzenetet Minhyuk-tól az egyik osztálytársunktól. Általában csendes srác, nem szól semmit, azonban  kitűnő tanuló. Mondhatnánk strébernek de ő inkább a nem tanulok IQ-ból is megy srác. Egyszer hall valamit az megjegyzik. Persze azt kihagytam,hogy helyes srác, és sokan odáig vannak érte.

MH: Szia, mi volt a mai napon a baj, nagyon sokszor elkalandoztál

~Figyelt ma engem??~

MS: Semmi nem volt csak ilyen napom volt

MH: Értem már azt hittem,hogy van valami baj.

MS: Csak a szokásos- válaszoltam neki.

~Nem értem mi ez a fene nagy érdeklődés.~

MH: Jiho?

~Miiiiiiii? Honnan tud ilyeneket.~

MS: Honnan veszed,hogy vele lenne baj?

MH:Mert feltűnőbben nem is kerülhetnétek egymást.

MS : :S

MH: Volna kedved holnap suli után meginni egy forró csokit?

~Öhm..... ez most randi meghívás akar lenni?~

Nem válaszoltam lassan már vagy 10 perce csak gondolkozom, rajta mit kéne, válaszolni?

MH: Nem kell megijedni csak egy baráti meghívásról lenne szó

~Most belém lát???~

MS: Okés persze, menjünk-válaszoltam. - Mennem kell szia jó éjt- küldtem el gyorsan az üzenetet és válaszát már nem vártam meg csak lecsaptam a gépem és lefeküdtem aludni,hiszen már tíz óra is elmúlt.

Az álom nem jött gyorsan a szememre. Gondolkoztam.

~Minhyuk, miért is randizna vele? Mit fog ehhez szólni Jiho ha megtudja ? Miért is gondolok rá ha Minhyuk-kal lesz, találkozom? Bár az egy dolog,hogy Minhyuk helyes, de nem mondanám helyesebbek, Jiho-nál. Jézusom MinSeo hova gonosz, nem tetszhet neked a gyerekkori barátod. Pedig de-válaszoltam magamnak - Igazság szerint már egy ideje máshogy nézek rá, de féltem, mert ha megtudta volna tuti eltávolodott volna anno. De ő ezt hamarabb megtette, mint, hogy az érzéseim kialakuljanak iránta, így már csak egy viszonzatlan szerelemről beszélünk, bár nem is igazán szerelem, maradjunk inkább a vonzalomnál. Most komolyan magamban vitatkozom?? ~

Reggel valamiért nagyon jó kedvvel keltem, amit anya is megjegyzett, apa csak mosolyogva olvasta a reggel újságot olvasva, kávéját szürcsölgetve.

~Igazi minta család~mosolyodtam el még jobban

-Ma szerintem később jövök egy kicsit - mondtam nekik bekapva egy kanál müzlit.

-Rendben- válaszolta anya majd ment is ajtót nyitni, mert valószínűleg megérkezett Ambert.

-Mindjárt mehetünk-válaszoltam, majd azzal a lendülettel fel is futottam fogat mosni, majd felkaptam a táskámat és futottam is le a lépcsőn.

Iskolába menet egyikünk sem szólalt csak szemléltük csendben a tájat, a csöndet én törtem meg.

-Minhyuk tegnap elhívott forró csokizni-mondtam

-Mi randira hívott?- hangja teljesen izgatottan csengett.

-Nem, csak egy baráti találkozóról van szó- mondtam.

-Min, ez randi- mondta mosolyogva

-Sziasztok- halottam meg egy hangot a hátunk mögül.

-Oh, a csöndes Minhyun-t hallhatjuk beszélni- szólalt meg Amber, oda se figyelt mit mondott, csak később jött rá,hogy megbánthatta vele a fiút- Ne haragudj, nem úgy gondoltam- mondta.

-Semmi baj- felelte mosolyogva a srác- MinSeo akkor órák után ráérsz?- kérdezte félénken.

-Persze hisz megígértem- válaszoltam mosolyogva.

-Akkor a teremben találkozunk, sziasztok - köszönt és már el is vonult, mi pedig mosolyogtunk utána.

-Mit akart tőletek?- jött egy hang mellőlem, észre se vettem,hogy van mellettem valaki.

-Jaj Jiho, megijesztettél, amúgy semmi közöd hozzá, nem tudom,hogy megint miért kezdtél el velem beszélni - néztem rá.

-Csak rájöttem, hogy hülyeséget csináltam annak idején- mondta.

-Minek köszönhetjük a fene nagy változást?- kérdeztem idegesen- Tudod mit, ne válaszolj, gyere Amber mert elkésünk- ragadtam meg a barátnőm karját majd besiettem vele a terembe, leültünk és mind a ketten szótlanul nézelődtünk. Láttam, hogy Minhyun minket néz és mintha némi aggódát véltem fölfedezni benne.

A nap további része úgy telt ahogy szokott, unalmas órák, és Jiho semmibe vevő tekintete. Az utolsó óra tesi volt így egy kicsit gyorsabban kellett öltöznöm,hogy Minhyun ne várjon sokat.

-Szia- köszöntem amint odaértem.

-Mehetünk?-kérdezte mivel látta, hogy a kardigánom cipzárjával szenvedek.

-Persze- feleltem mosolyogva.

A kávézó csöndes volt alig volt egy-egy vendég. Kikértük az italunkat, és leültünk az egyik szimpatikus asztalhoz.

-Van annak valami értelme, hogy Jiho megfenyegetett?

-Mert? -kérdeztem hatalmas szemekkel.

-Azt mondta,ha nem hagylak békén, annak hatalmas következményei lesznek.

-Az az idióta- suttogtam magam elé.

Magam se tudom miért de megnyíltam Minhyuk előtt és elmeséltem neki a történetünket, és még azt is kikotyogtam,hogy valószínűleg többet érzek Jiho iránt mint kéne. Ő is mesélt magáról és elmondta, hogy nagyon teszik neki a barátnőm és azért, hívott el ,hogy tanácsot kérjen. ~Nem édes?~

-Szerinted mit tegyek?- nézett rám tanácstalanul.

-Hm, ez  jó kérdés. Úgy gondolom, hogy először csak ismerjétek meg egymást.

-De, hogy ? Ha a közelébe megyek, ideges leszek, és nem tudok megszólalni.

-Írj neki akkor üzenetet, ha kicsit jobban megismered mondjuk beszélgettek facebookon utána lehet,hogy személyesen nem is lesz olyan vészes. Már csak azt nem értem, hogy osztálytársak vagyunk akkor eddig miért nem?

-Mert Amber csak tavaly került a mi sulinkba, a szomszédságodba pedig még előtte.

-Jól van. Írj neki este egy üzit aztán majd hétvégén meg elmegyünk együtt moziba, jó ? 

-Rendben van köszönöm-mondta és megölelt.

-Khm.. csak nem zavartam meg valamit?

-Mit keresel itt?-kérdeztem Jiho-tól.

-Csak egy kávéért jöttem-nézett rám- Veled meg megbeszéltem valamit, nem??

-Hagyd már békén-szóltam oda neki.

-Figyelj Zico az egy dolog,hogy féltékeny vagy, de nem lenne ilyen helyzet, ha őszinte lettél volna magadhoz, és hozzá is-nézett rám.

-Miről beszélsz?-nézett rá értetlenül.

-Tudod te nagyon jól- nevetett fel,majd újra felém fordult-Sajnálom de mennem kell, akkor holnap,szia - adott egy puszit az arcomra, amin nem csak én, de még Jiho is meglepődött.

-Szia-köszöntem vissza.

-Öhm nem baj ha leülök?- kérdezte egy kicsit zavarodott tekintettel.

-Nem ülj csak le.

-Igazából beszélni szerettem volna veled...- kezdte el a mondandóját, de hirtelen abbahagyta és utána már nem mondott semmit.

-Mondd csak nyugodtan, attól, hogy már nem vagyunk annyira jóban, és mind a ketten felnőttünk és változtunk szívesen segítek, ha tudok.

Jiho pov

Mégis, hogy a fenébe mondjam el neki? Egyerűen fogalmam sincs. Az tény, hogy oda a barátságunk, és persze a saját ön hibámból. Ha mást nem is egyet tudok, és ,hogy bármi a helyzet nekem nagyobb esélyem van nála mint Minhyuk-nak. Miért is? Mert az én legjobb barátomról van szó, ha jelen pillanat nem is majd visszaszerzem ezt a titulust, vagy egy teljesen mást….

MinSeo pov

-Szóval miben segíthetek?- kérdeztem kíváncsian.

-Mivel tehetném jóvá a dolgokat. Hiányzik a társaságod, a sok hülyeség, amiket együtt csináltunk, egyszóval, hiányzol. Egyszerre vagy közel s távol.- hajtotta le a fejét.

-Nézd Jiho..- magam se tudtam mit kéne tennie, de az biztos,hogy nekem is hiányzik, de nem adhatom, ilyen könnyen magam- Nem tudom, az tény,hogy sokat hülyéskedtünk, de már sose lenne már a régi- válaszoltam lehajtott fejjel.

-Az biztos- suttogta elhalóan, de én meghallottam de nem tudom mire értette.

-Mit mondtál?-kérdeztem

-Semmit, most mennem kell, szia- rohant el és olyan nagy hévvel,hogy majdnem fellökött egy bácsit.

~Mégis mi a fenét csináljak veled Jiho.?~

Otthon a tanulás és minden teendőm után meglátogattam a közösségi oldalamat és fogadott három üzenet. ~Milyen felkapott lettem mostanában?~

Mikor megnyitottam szembesültem vele, hogy barátnőm és Minhyuk írt rám, a harmadik üzenetem pedig egy kiscsoport volt szintén a két bolonddal. Bár most nem részletezném a beszélgetést, de annyit elárulhatok,hogy a privát üzenetekbe olvadoztak egymástól, míg a közösbe alig mertek írni valamit. Végül egy hatalmas taps jár nekem, mert szombaton megyünk moziba, hárman szóval én leszek a felesleges harmadik. Végül megnyugtat,hogy jó ügyért teszem szóval, nincsen itt gond. 
-Mit fogunk nézni?-kérdezte Amber izgatottan, míg Minhyuk a jegyeket vette meg, megkértük,hogy ne árulja, el melyik filmre megyünk hagy legyen meglepetés.

-Nem tudom-feleltem mosolyogva, Amber kérdésére, hogy Minhyuk melyik filmet választhatta.

-Meg is érkeztem-lengette meg a kezében a jegyeket Minhyuk.

Éppen indultunk a terem felé, amikor a telefonom rezgését észleltem, sunyiba kiemeltem a zsebemből majd amikor megláttam,hogy ki hív tudtam,hogy azonnal indulnom kell, mivel nem szokott ő csak úgy hívogatni.

-Egy pillanat -néztem a barátaimra majd a fülemhez emeltem a telefont-Taewoon, mi a baj?

-Szia, honnan veszed, hogy baj van ?

-Csak akkor szoktál, hívni ha vészhelyzet van-mondtam neki.

-Oké lehet, hogy igazad van, otthon vagy?-kérdezte.

-Nem-feleltem

-Akkor nem zavarlak

-Mondd mit kell segíteni.

-Mennem kéne dolgozni, de Jiho nincs teljesen magánál.

-Most viccelsz nyolc óra múlt-feleltem- nem hiszem, hogy már most kiütötte magát- mondtam mire a többiek elég furcsán néztek rám.

-Pedig így van-felelte eléggé szűkszavúan.

-Oké, megfeleltem,majd bontottam a vonalat-Sajnálom mennem kell-néztem szomorúan a barátaimra.

-Mi történt?-kérdezte Minhyuk- Ki az a Taewoon?

-Jiho, bátyja-felelte neki Amber-Ő tényleg csak akkor hívja MinSeo-t ha nagy gáz van, szóval spuri-nézett rám mosolyogva.

Megöleltem mindkettőjüket és Minhyuk fülébe súgtam,hogy legyen bátor és, hogy el ne rontsa, majd azonnal rohantam Jiho-ék házához.

-Jaj, MinSeo de örülök, hogy itt vagy-mondta a fiú testvére- Anyáék elutaztak és másra nem tudom bízni, bár már egy ideje ez a hétvégi programja csak eddig nem kellet este dolgoznom, és tudtam felügyelni,hogy ne hányjon össze mindent, de most már rohannom kell-mondta,végül kiment az ajtón, majd egy pillanat múlva visszafordult-Ne haragudj-mondta és utána már tényleg elhagyta a házat.

Nem értettem mire gondolt, megindultam az emelet felé amikor egy halk zene csapta meg a fülem, az étkező felől. Elindultam a hang forrását kutatva és tényleg ott kötöttem ki ahol gondoltam, csak a körülményekre nem számítottam.

-Öhm....-nem tudtam megszólalni, mert amilyen látvány elém tárult a lélegzetem is elakadt.

Jiho egy szál rózsával a kezében egy szépen megterített asztal előtt, fekete ingben és fehér csőnadrágban.

-Tudom, hogy semmi ilyenre nem számítottál, és nagyon jól tudom azt is,hogy egyáltalán nem érted mi folyik itt, de már nem bírom magamba tartani a dolgokat. Biztos majd jön a kérdés,hogy miért pont most? Erre csak később fogok válaszolni-mosolyodott el, majd átadta a rózsát.

-Remélem nem haragszol, ha azt mondom, hogy semmit nem értek -mondtam miközben átvettem a rózsát a kezéből- Köszönöm.

-Mindent megmagyarázok a maga idejében.

Furcsállottam ezt a kijelentését, de egyre idegesebb lettem, vajon mit titkolhat. A vacsora jól telt a régi emlékeken nevettünk, jó volt visszaidézni, mindent a régi szép időkből. Miután megettünk a finom ételt felmentünk a szobájába, régen nem jártam már itt, azonban az egész szoba megváltozott, egy valamit kivéve, mégpedig az éjjeliszekrényén való képet róla és rólam, amikor még kicsik voltunk.

-Nem hittem volna, hogy megtartottad-mutattam a képre, ő pedig csak elmosolyodott.

-MinSeo én nem tudom,hogy mondjam el -hajtotta le a fejét- A távozásomnak több oka is van, az egyik...

~Ááá szóval ki fog derülni miért is hagyott magamra...~

-Többet kezdtem rád gondolni, egyre erősödtek az érzéseim és megijedtem,hogy ez már talán tényleg több mint barátság. A többi barátom iránt nem éreztem így, jó bár az elég vicces lett volna. Rá lehetne fogni arra, hogy fiatal voltam, nem mintha most olyan öreg lennék, csak berezeltem-hajtotta le a fejét-Később rájöttem,hogy szerelmes voltam beléd- mondta és megfogta a kezem.

-Értem- válaszoltam majd lehajtottam a fejem, ő az állam alá nyúlt és megemelte azt,hogy teljesen a szemembe tudjon nézni.

~Áh értem szóval csak szerettél, múlt időben akkor nekem itt semmi keresnivalóm~motyogtam mint mindig magamba.

-MinSeo, nem csak voltam, hanem vagyok is.

~Most vagy hangosan beszéltem vagy tudja a gondolataimat is~be kell fejeznem a magamba való beszélgetést.

-Szeretlek teljes szívemből és nem tudom mi késztetett rá, hogy most mondjam el, de valószínűleg Minhyuk miatt volt. Amikor megláttalak vele teljes szívemből leütöttem volna, féltékeny lettem, más fiú nem közeledett míg így hozzád és megijedtem. Nyilván te nem így érzel irántam, csak már nem bírtam magamba tartani. Ne haragudj rám -mondta én pedig közelebb mentem hozzá, szinte éreztem a lehelettét olyan közel mentem hozzá, majd amikor rám nézett, láttam benne a kíváncsiságot.

Nem foglalkozva azzal,hogy mi lesz ezután, hogy mi lesz velünk csak tettem, amit a szívem diktál, megcsókoltam. Éreztem, hogy teljesen meglepődik, de pillanatok alatt észhez tért és visszacsókolt, kezet felvezette a derekamra és a lehetségesnél is még közelebb rántott magához. Az egyik kezemmel betúrtam a tökéletesen beállított hajába a másikkal pedig a nyakába kapaszkodtam. Miután elváltunk egymástól nem engedett el, és csak csöndben suttogott.

-Szeretlek, kérlek, maradj mellettem örökre-nézett mélyen a szemembe- Légy életemben a fény mely sose hagy magamra, kérlek légy a barátnőm?!

-Oh istenem- szaladt ki a számon- sose mondott még ilyet nekem senki, szeretlek- mondtam és még egyszer megcsókoltam.

Innentől sose engedtük el egymást, boldogan éltünk a barátnője voltam ő pedig a barátom. Az élet nehézségeit együtt vészeltük át. Együtt nevettünk az évek alatti bénázásainkon, és egymást sajnáltuk a rossz pillanatokba, megbeszéltünk minden, ami nyomta a szívünket. Kiegészítettük egymást, mint Jing és Jang. Boldog voltam, hogy végre együtt lehetünk és bevallottuk titkolt érzéseinket. Már nyíltan is beismerem, SZERETEM  WOO JIHO-t teljes szívemből.

MinHyuk és Amber találkozója is boldogan végződött. Boldogon élnek bár a kapcsolatuk nem tartott sokáig, úgy érezték nem működik, már csak barátokként vannak egymás mellett, de tudom ez több mint barátság.

Mindenki boldog és csak ez számít, köszönöm,hogy megéltétek velem a pillanatokat.